- Segíthetünk?
- +36 (70) 935 0234
- iroda@szerviz24.hu
Klíma és influenza
augusztus 14, 2019
Ami generál, az teljes körű?
szeptember 1, 2019
Mekk Elek az ezermester a magyar bábfilm történet egyik halhatatlan figurája, akiben Romhányi József halhatatlan és szatirikus szövegeinek köszönhetően a Dr. Bubónál és a Mézga család tagjainál megszokott módon egyszerre fedezhetjük fel a kor, a 70-es és 80-as évek ügyeskedéseiben is szerethető kisemberét, és a mindenkor aktuális „mindent is tudó” tipikusan magyar figurát, akit talán pont azért szeretünk annyira, mert kicsit mind magunkra ismerünk lusta és éppen ezért kreatív, a könnyebb utat keresve a sűrűbe tévedő, rafinált fonákságaival saját magát gubancos hálója csapdájába ejtő esetlen alakjában.
De ki is az igazi Mekk Mester?
Mekk Mester vagy Mekk Elek a tipikus kontár klasszikus példája: házát 13 cégér díszíti, melyek mind egy mesterséget jelképeznek. Az epizódokat követve sorra kipróbálja magát valamennyiben. A valódi mesterekkel szemben a kontár sose kitartó, sose ad időt magának beletanulni igazán semmibe, csapong, rögtön új utat keres, mielőtt a kezdeti kudarcok után első vállalkozása beérhetne – van, aki magára ismer?
Az egyes epizódokból sorra kiderül, hogy Mekk Mester ugyan rendelkezik némi, halvány ismeretekkel az egyes mesterségek kapcsán, de valójában nem ért egyikhez sem. Szakértelembeli hiányosságait kreativitással igyekszik pótolni – mint azt előre várhatjuk – inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ha másban nem, ebben aztán igazán megtalálhatták és megtalálhatják ma is a szülők a jó kis pedagógiai tanulságot: a hozzáértést, a szaktudást áldozatos munkával kell megszerezni, fantáziával nem igen pótolhatja az ember, éppen ezért a valódi mester a sok év befektetett munkája nyomán bizony megbecsülést is érdemel a kontárral szemben.
Mekk Mestert mindezek felett ráadásul fitymáló okoskodás, tudálékosság jellemzi, mely jellembeli gyengesége igen csak felbőszíti a többi állatot, (kontár munkájáért mikor fizetséget vár, le is verik az adott mesterségnek megfelelő cégért a „megrendelő”, pórul járt állatok). Ismerős lehet a kontárok részéről ez a tudálékosság bizony a való életből is, nem véletlenül éltek a szerzők eme eszközzel.
A legutolsó részben megláthatjuk valódi mesterségét: a szabóságot kifejező cégér a házon maradhat, mert ebben a „mester” bizonyítja rátermettségét. Mondhatnák: cipész, maradj a kaptafánál – bár ehhez a szegény pórul járt tapsifülesek nem sok jót szólnának…
Mik a tanulságok?
- ha valamiben jók vagyunk, maradjunk a mellett?- bízzuk valódi szakértőre a felmerülő problémákat az önjelölt kontárok helyett?
- ne legyünk Mekk Mesterek?
Passz… döntse el ki-ki maga, vagy csak élvezze a mesét, bár ez se jön ám mindenkinek össze: egy 2015-ben megjelent cikkben az egyik ismert online újság egyik munkatársa mint gyermekkora egyik legfélelmetesebb élményét aposztrofálja a mese klasszikust: „nekem a Mekk Elek, az ezermester volt a legrosszabb élmény. Már a zenéje is valami hihetetlenül felzaklató volt – gyerekként. És az a kemény hang, ahogyan Balázs Péter megformálta a karaktert. És a kedvesség hiánya. Az agresszió! A sorozatos csalások! A sivár környezet! Nem bírtam nézni, féltem tőle” – lelke rajta.
Egy biztos: mindenki sokkal mulatságosabbnak tartja az ügyetlen is suta szakikat a képernyőn túl, mint mondjuk a nappaliban, legyen szó a kamu doktor bagolyról, a jövő tudományos eredményeit nagy hozzá nem értéssel félrehasználó Mézgáékról vagy arról a bizonyos kecskéről…
Egy biztos: mindenki sokkal mulatságosabbnak tartja az ügyetlen is suta szakikat a képernyőn túl, mint mondjuk a nappaliban, legyen szó a kamu doktor bagolyról, a jövő tudományos eredményeit nagy hozzá nem értéssel félrehasználó Mézgáékról vagy arról a bizonyos kecskéről…
szerző: Nagy-Laczkó Balázs
